Kövi Szabolcs apa lett. Hogy mit jelent ez a művész életében és a zenei pályájában? Egy dolgot leszögezhetünk, ami alábbi írásunkból is kiderül: mi, hallgatók csak profitálhatunk belőle. Ennek lehetnek szem- és fültanúi azok, akik eljönnek Szabolcs április 15-i, székesfehérvári koncertjére.

-

Az utóbbi években szinte minden évben kijössz egy új albummal, hogyan születik meg ezeknek a gondolata, mi az alkotói folyamat?

- Sokkal több albumötletem van, mint amennyit sikerül megvalósítani egy évben. Általában több éves késésben vagyok a megvalósításokkal. A Himalája meditációt, ami 2011-es újdonság, már 2007-ben elkezdtem, még a Tündér-idézés című album előtt, de több hónap munka után elvetettem az akkori állapotát, és belekezdtem a Tündér-idézésbe, ami dallamosabb, de mégis nyugtató hatású. Később újra elővettem az album ötletét, és csak azt tudtam, hogy egy nagyon meditatív, nyugtató hangulatú lemezt szeretnék készíteni, majd 2011-ben kiadtam. Most is több évre előre megvannak a terveim, ha lenne elég időm, egy évben két lemezt is ki tudnék adni. 2011 februárban született a kisfiam, és azóta gyesen vagyok. Persze ez csak vicc, mert a feleségem van gyesen, de mivel otthon dolgozom, ugyanúgy kiveszem a részem a babázásból, így viszont a zenei tervekre kevesebb időt tudok szánni.

Kisfiad megszületése hozott-e új tartalmat, mélységet a művészetedbe?

- Mindenképpen. Most újra játékként tudok a zenélésre tekinteni, először is azért, mert most a fiam a legfontosabb, és minden mást háttérbe szorít. Szülővé váltam, így a munkám már kikapcsolódás, igazi játék számomra. Másodszor azért, mert a fiam szereti a zenét, a hangszereket és a tréfát, ezért sokat játszom neki, és kedveli, ha bohóckodom a hangszerekkel. Így lehet az, hogy egyszerre több hangszert is a kezembe veszek, mint egy zenebohóc, és minden képtelen tárgyon zenélek. Ez pedig eszembe juttatja a kezdeteket, amikor 20 éves koromban mindenféle fura hangszert gyűjtöttem, készítettem. A pályám is így kezdődött: ezekre az érdekes hangszerekre komponáltam először zenét, ami stílusában misztikus, keleties lett, és az első próbálkozásaim meghatározták a későbbi utamat. Most újra felfedezem a korlátnélküliséget a hangszerválasztásban: mindent megtehetek, mindent kipróbálhatok, a tesztalanyom pedig a fiam. Ha ő feszülten figyel, akkor az minden bizonnyal más érdeklődését is fel fogja kelteni. A fiamról eszembe jut a saját gyermekkorom is, ilyenkor az ember automatikusan magyar népdalokat, mondókákat énekel, mond. Ez pedig feleleveníti a kedvenc népdalaimat, amiket elkezdtem feldolgozni. Ez lesz majd a 2012-es újdonságom szeptember körül, de a koncerten is játszom majd róla számokat. (2012. április 15. Székesfehérvár, Kövi Szabolcs koncert>>> – szerk.)

Sokat koncertezel, hogyan kapcsolódsz ki, tudsz-e erre időt szakítani?

- A babázás kemény munka, hogy én is otthon vagyok, látom ezt. Fogalmam sincs, hogy egy nő hogyan boldogul egyedül otthon egy vagy pláne több gyerekkel. Mégis ez most nekem a szórakozás. A fiam mindenkit megnevettet, nincs az az ember az utcán, aki ne derülne fel rá, amikor mosolyogva integet neki, mindenkivel kapcsolatot akar teremteni. Engem is mosolyra fakaszt, mindig nevetünk. Most értékelem csak igazán, hogy sok év küzdelmével sikerült megvalósítani, hogy itthon dolgozhassak. Nagy ajándék, hogy vele lehetek ezekben az években. Ha a babázást munkának vesszük, akkor nincs egy szabad percem sem, de én nem így élem meg.

Mit érdemes tudni a legújabb lemezedről, hogyan készült, mi ihlette?

- Pályám elején lefektettem néhány szabályt, főleg a meditációs zenékről. A dallam az, ami a lélekhez szól, ami igazán megérinti a lelket, de nem lehet túl bonyolult, olyannak kell lennie, ami akár fütyülhető, visszaidézhető a hétköznapi ember számára is. Nagyon sok jó meditációs zene van, de viszonylag kevésnek áll a középpontjában a szép dallam. Most azonban eltértem kissé a saját utamtól, mert a Himalája meditáció csupán egy hangszerre épül, egy mély hangú furulyára. A zenének pedig semmi más célja nincs, mint mélyre vinni és megnyugtatni a hallgatót, akik koncerten ritkán találkozhatnak ennyire mélyre vivő zenével. Arról, hogy a zene hat, magam is meggyőződhettem. Amikor elkezdem játszani, az első öt percben még hallatszik köhögés és mocorgás a nézőtérről, ami tíz perc után teljesen elcsendesül. Azért is most vettem elő ezt a lemezt, mert a világ olyan felkavarodott állapotban van, hogy úgy érzem, szükség van a lelkek lecsillapítására. Ha a többi zenémet a recept nélküli nyugtatóhoz hasonlítjuk, akkor ez a lemez az, amit csak receptre lehet kapni, vagyis az erősebb szer. Nem csodatévő, nagyon is visszafogott zene, de olyan, ami csak teljes csendben érvényesül, este magányban, jógán, masszázson vagy terápián. Csak így tud hatni, ezek nélkül nem.

Az ehhez kapcsolódó koncert miről fog szólni és mire számíthatnak a nézők?

- A koncert úgy van felépítve, hogy ezt a meditációt, kellemes, ellazult állapotot a nézők átélhessék. Ehhez azonban a koncertet fel kell építeni, mert nem cél, hogy az emberek jobbra-balra dőlve elaludjanak a nézőtéren. A „Tündérek erdeje” alcímet azért adtam a koncertnek, mert készítettünk egy olyan előadást, ahol a táncot és a látványt hívjuk segítségül a figyelem fenntartására. A Tündér-idézés című albummal kezdek, a táncos pedig megeleveníti azt a tündért, aki elcsal bennünket egy varázserdőbe, hogy ott egy nyugodt órácskát eltöltsünk. Amikor már elragadott minket az erdő hangulata, akkor jön a Himalája meditáció, árnyjátékkal. Ezután játszom olyan számokat, amiket egyik lemezen sem hallhattak a hallgatók, különleges új hangszereimmel, illetve játszom a készülő népdalos lemezemről. Végig az erdőben maradunk, és a táncos tündér sem hagy el minket.

Legutóbbi interjúban is megkérdeztem, hogy volt-e számodra emlékezetes visszajelzés bármelyik hallgatódtól, most is oszd meg velünk kérlek, ha történt ilyen, és ami igazán jó érzéssel tölti el a lelkedet.

- Egy hallgatóm Kanadában dolgozik egy kellemes étteremben, ahol más hasonló zenék mellett az én zenémet használják aláfestésnek. Tapasztalatuk szerint az én zenémre tovább időztek az emberek az étteremben, többet is fogyasztottak, jobban érezték magukat. Azért említem ezt a példát, mert valami ilyesmi volt mindig is, amit szerettem volna: úgy is hasson a zeném, ha nem igazán figyelnek rá, és akkor is a kívánt célt érje el. Mi is az én igazi célom? Talán úgy tudnám megfogalmazni, ahogy a zenetanításhoz álltam 22 évesen. Amikor bejött hozzám a sok ijedt kisgyerek, elgondolkodtam, hogy mi legyen az óráim legfontosabb filozófiája. Arra jutottam, hogy a következő szabálynak engedelmeskedem: mindegy mit tud, mennyit gyakorolt, csak az a lényeg, hogy nálam jól érezze magát. Felszabadult, jókedvű legyen, mert egy ijedt kisgyerekkel semmire sem megyek. A zenémben is ez az alapszabály, és talán ez az élet alapfilozófiája is: azt szeretném, hogy ha valaki hallja a zenémet, akkor ott, arra az időre, órára érezze jól magát, legyen felszabadult, könnyű szívű. Nem azért, mert én bármit is szeretnék elérni, hanem azért, mert ő szeretne valamit az élettől. Legyen az bármi, sokkal jobban tudja majd megtenni könnyű szívvel, felszabadultan, nyugodtan. Ahogy a kis tanítványaimat a zeneiskolában hozzám sodorta a szél, és az volt a célom, hogy pozitív élménnyel gazdagítsam őket, ugyanúgy a hallgatóimnak is szeretnék nyugodt órát, időt ajándékozni. Minél inkább káoszba fordul a világ, annál értékesebb az ilyen idő.

Készítette: Szigeti Kata

Tovább a koncert infókra >>>

2012. április 15 vasárnap, kezdés 17.00 óra

A Himalája meditáció és más albumok gyertyafényes hangulatban, tánccal és különleges vetítéssel.

Plakát itt >>>

-

Helyszín: Székesfehérvár, Alcoa-Köfém Művelődési Ház >>>, Verseci u. 1-15.
Jegyek elővételben 1900 HUF, helyszínen: 2400 HUF.
Jegyek kaphatóak (klikk rájuk): Alcoa -Köfém Művelődési Házban>>> és az  ÁKOS Jegyirodában>>>
Helyfoglalás érkezés szerint.
A koncert résztvevők között Kövi Szabolcs CD-t sorsolunk!

Olvasd el itt Kövi Szabolccsal készült legújabb interjút >>>

Fotók a koncertről:

-

-

-

-

CsodákSzigete: Szabolcs, neked mit jelent az életben az a kifejezés, hogy „csoda”?

Szabolcs: Számomra a csoda az ima erejét jelenti. Ha egy problémába begubózik az ember, akkor a leggyakoribb hiba az, hogy elfelejt segítséget kérni. Jézus szavai jutnak eszembe – amiket nem pontosan idézek – , azt mondta egyszer a tanítványainak: miért gondoljátok, hogy nem gondoskodik rólatok az Isten, ha még az ég madarairól is gondoskodik? Még mielőtt belevesznék egy botcsinálta prédikációba, visszatérek a lényegre: a segítséget imában lehet kérni. Az őszinte ima kapocs Isten és ember között, és nagyon szépen működik. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha hosszú idő alatt belegabalyodtunk egy problémába, betegségbe, akkor abból hipp-hopp kikerülhetünk, de a szükséges erőt, útmutatást, segítséget megkapjuk. Ez a legnagyobb és leghétköznapibb csoda a számomra. Azért hétköznapi, mert annyi minden van körülöttünk – akár az ezotériában is -, hogy a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb dolgokról megfeledkezünk. A vallás nélküli külvilág pedig olyan szemléletet nevel az emberbe, hogy akinek kedve volna imádkozni, az sem teszi. Azt gondolja: nem vagyok én olyan fontos, Isten sem törődik velem, és nem is tettem semmit, amiért segítene rajtam bárki is. Pedig ez a tapasztalataim szerint nem így van: Isten mindenható és mindenkire korlátlan ideje van odafigyelni. Tehát számomra az ima ereje a legnagyobb csoda.

CsSz: Eddigi életed során történt veled bármilyen csodásnak mondható esemény?

Sz: Sok ilyen eset volt, számolatlanul tudnám őket sorolni… Évekkel ezelőtt nagyon szerettem volna egy világ-körüli utazásról szóló saját DVD kiadványt, de reményem sem volt, hogy ezt elérhető áron megvalósítsam. Véletlenszerűen ismerkedtem össze Tóth Zsolt Marcell természetfilmessel, aki bejárta a világot, és erről összevágott nekem egy filmet. Akkor, és ott, egy fontos vágyam teljesült, és éppen a megfelelő személybe botlottam bele, aki segítségemre lehetett. Úgy találtam meg, hogy nem kerestem…

CsSz: A zenéddel olyasmit közvetítesz évek óta, ami másokat lelkileg felemel. Milyen visszajelzéseket kapsz a közönségtől?

Sz: Nagyon sok kedves visszajelzést kapok, amiből következtethetek arra, hogy fontos a munkám. Azt gondolom, hogy ez a zene egyfajta közvetítés, így magamat mesélőnek tartom, aki egy nagyon szép isteni, szeretettel teli világot igyekszik elmondani, lefesteni. Nem tudom magamra venni a dicséretet, mert azt gondolom, hogy az embereket elsősorban ez a szép világ vonzza. Persze nagyon jól esik a figyelem, azért is, mert minden energiámat a munkámba vetem, ami olykor már-már felemészt. De talán azért teszem ezt, mert az emberek reagálásából úgy érzem, hogy fontos, amit csinálok, és szeretném minél jobban csinálni.

CsSz: Van a visszajelzések között kiemelkedő, vagy különleges, ami a mai napig is eszedbe jut?

Sz: Egy hölgy, aki akkoriban nagyon nagy bajban volt. Olyan mértékben omlott össze az élete, mint amit a legtöbbünk nem viselt volna el. Azt mondta, hogy a zeném tartotta benne a lelket. Minden környékbeli koncertemre eljött, ami anyagilag is komoly áldozat volt a részéről. Végül átverekedte magát azon az iszonyatosan mély gödrön, és több év után én is megnyugodhattam a sorsa alakulása felől. Ha élete jóra fordulásban – akár csak kicsit is – szerepe volt a zenémnek, akkor már megérte az egész munkám, a zenetanulással és a zenéléssel töltött évek.

CsSz: Szerinted mi kell ahhoz, hogy észrevegyük a felemelő pillanatokat hétköznapi életünk során?

Sz: “Teher alatt nő a pálma”, vagyis csak akkor tudjuk értékelni az életet és annak apró örömeit, ha már volt részünk elég bánatban, nehézségben is. A mai világ azt sugallja, hogy csak a „gigasztárok” a boldog emberek, és a többiek nem lehetnek azok. Vajon melyik szülő akar átlagembert nevelni a gyerekéből? Valószínűleg nem sokan… Mégis, az élet örömeit az apró dolgok adják: a karácsony, amikor összejön a család, a barátok, akikkel tartjuk a kapcsolatot, a szülők, a nagyszülők szeretete, a munka örömei, egy szép séta, egy finom étel. Az élet szép pillanatainak a megéléséhez, átéléséhez tapasztalatokra van szükség, anélkül csak elszaladnak mellettünk a jó dolgok. A tapasztalat pedig a legtöbb esetben valamilyen kisebb-nagyobb mértékben fájdalmas tanulási folyamat eredménye.

Készítette: Szigeti Kata

Kövi Szabolcs koncert Székesfehérvár, 2012. április 15. 17 óra, infó, jegy >>>

Ingyenes magazin arról, hogy hogyan hozhatod be az életedbe Te is a csodákat >>>

Shakti: Sokak számára szinte misztikus fogalom, mint ahogyan össze is függ a vallással, de a hittel mindenképpen. Véleményem szerint inkább a hithez van köze, és nagyon is hétköznapi dolog. A csoda számomra egy inkább generálható, mint elérhetetlen dolog. Az előadás alkalmával szívesen beszélek róla.

K: A beharangozóban azt írtam, hogy a Társ bevonzása az életünkbe maga a csoda megtapasztalása… Te hogyan látod ezt, miért tűnik ez oly sokunk számára csodának?

Sh: Ez az évtized nem kifejezetten a párkapcsolatok évtizede. Mivel a válási statisztikák egyre rosszabbak, így az embereknek már a házasságtól is elment a kedvük. Nem csoda, hogy a párkapcsolatok is válságban vannak. Szinte csodaszámba megy, ha valaki rálel a társára, de ennek nem kellene így lennie. Sokan gondolják, hogy akkor lesznek boldogok, amikor végre társra lelnek, de tudni kell, hogy amíg a boldogságuk forrását más kezébe helyezik, addig nem lehetnek azok. Amikor pedig a másik nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, csalódik. Szerelmesnek lenni jó, de ehhez ismernünk kell önmagunkat, és ebben már van valami, ami közelít a Vonzás Törvényéhez…

K: Eddigi életed során történt-e olyasmi Veled, amire egyértelműen azt mondod azóta is: ez csoda..?

Sh: Rengeteg ilyen dologban volt részem. Akár pozitív végkifejlet, akár valami hatalmas baj elkerülése vagy megoldása. Végül rájöttem, minden rajtam múlik, így aztán ha hozzászokva nem is vagyok, kifejezetten elvárom az élettől, hogy azt adja, amit kérek. Csodabogár vagyok? Lehet… Mindenki lehet az.

K: A könyv írójaként kérlek, mondd el röviden, hogy mik a legfontosabb tényezők, „feltételek”, amiknek teljesülniük kell ahhoz, hogy valóban a megfelelő Társat találjuk meg?

Sh: A legfontosabb – amint már említettem -, hogy ismerjük önmagunkat. Igazi közhelyes kijelentésnek tűnik mindaddig, amíg el nem gondolkodunk rajta. Amíg nem tudjuk, mit akarunk a másiktól, addig teljesen felesleges belemennünk egy kapcsolatba. Azt pedig, hogy a másiktól mit várunk el, vagy mit szeretnénk, csak akkor vagyunk képesek megfogalmazni, ha tudjuk, hogy mi mitől vagyunk boldogok. Na, ehhez kell a megfelelő önismeret, no meg önbizalom is, nem pedig a „pasizáshoz/csajozáshoz”, ami már egy külön téma. Nem elég csak ismernünk, hanem el is kell fogadnunk önmagunkat, hogy kellő következetességgel csiszolni tudjuk személyiségünket vagy esetleg a külsőnket. Ne úgy, hogy másoknak akarjunk tetszeni vagy megfelelni, csakis önmagunknak.

Szigeti Kata

-

Ingyenes magazin arról, hogy hogyan hozhatod be az életedbe Te is a csodákat >>>

A hastánc csoportoknak gyakran nincsen lehetőségük színpadi körülmények között megmutatni a tudásukat, vagy csak úgy, ha külön meghívást kapnak egy-egy rendezvényre. Pedig a színpadi tapasztalatok nagyban hozzájárulnak a tánc csoportok fejlődéséhez, ezen keresztül a személyiség fejlődéshez, önismerethez. – Ehhez kíván hozzájárulni az első Alba Orient Gála, amely elsőként kerül megrendezésre 2010. október 2-án Székesfehérváron. A gálán bármilyen hastánc csoport felléphet, amelynek tagjai kedvet éreznek hozzá.

“Ettől más ez, hiszen nem meghívásos alapon lehet bejutni a rendezvényre, hanem “gyorsaság” és regisztráció alapján.” – nyilatkozta honlapunknak a program főszervezője, Szigeti Kata – “Eddig már 10 csoport jelentkezett ugyanis, és a műsoridő végessége miatt érdemes sietni annak, aki még szeretne beférni a programba.”

Szigeti Kata hastáncoktató, aki az elmúlt években oktatói és koreográfusi munkája során azt tapasztalta, hogy a hastánc csoportoknak gyakran nincs lehetőségük színpadi körülmények között megmutatni a tudásukat.

Saját kislánykori élményei – a székesfehérvári Vörösmarty Színházban tartott balettvizsgák, amelyek a Fehérvár-szerte elismert táncpedagógus, Kallós Béláné Sári néni nevéhez fűződnek – adták számára a legtöbbet ahhoz, hogy elsajátítsa a színpadi táncszerepléshez szükséges készségeket, így később, tánctanárként, és fellépőként is vissza tudott nyúlni ezekhez. Az igazi színpadi élmények nemcsak a tánc csoportok fejlődéséhez járulnak hozzá, hanem ezen keresztül a személyiség fejlődéshez, önismerethez.

Az “Alba Orient – 2010″ tehát azoknak kíván helyszínt és lehetőséget biztosítani, akik még csak most próbálgatják a szárnyaikat, de azoknak is, akik szeretnek megragadni minden fellépési lehetőséget.

Várják a fellépőket az egész országból, és bármilyen hastánc stílusban. A résztvevők értékes közönségdíjakkal térhetnek haza, valamint kedvezményesen vehetnek részt a Gála napján tartott tánckurzuson, amelyet Nieto Mercedes hazai és nemzetközileg is elismert, számos díjjal rendelkező profi hastánc művésznő tart, nemcsak a fellépőknek, hanem más, fejlődni vágyó táncosnak is!

További információ: www.szigetikata.hu/albaorient

Helyszín: Székesfehérvár, Helyőrségi klub színházterme

Megjelent cikkek >>>

Valamelyik év február elején történt…

Néhány éve csak, hogy felfigyeltem az életemben jelentkező „csodákra”. Apróbb vagy jelentősebb történésekre, felismerésekre, amik bearanyozták és bearanyozzák az életemet. Miért pont csak néhány éve? Ez egy másik és hosszú és számomra nagyon-nagyon tanulságos történet, majd egyszer elmesélem…de addig is annyit elárulok, hogy nagy szerepe volt mindebben életem legelső családállításának, vagy ahogy mások ismerik: hellinger terápiájának, ami a neve ellenére nem valami „pszichoagyonmagyarázós” és lilaködös sztori, hanem nagyon sok ember életét tette és teszi ma is helyre…

Na de visszatérve az előbbi gondolatmenethez.. bizonyára Te is hallottál már a Vonzás Törvényéről… Ha nem, legyen elég most annyi, hogy lényegében az élet, az életünk úgy működik, hogy azt vonzzuk be, amit adóvevőként a külvilágba sugárzunk. Vagyis, ha pl. nőként előszeretettel alkalmazol érzelmi manipulációt embertársaidon, akkor száz százalékra veheted, hogy olyan pasit vonzol be társként az életedbe, aki mondjuk érzelmi zsarolási technikákkal fűszerezi meg az életedet. Vagy ha olyan ember vagy, akinek sikerült helyre tennie magát a saját életében, és a múltbéli érzelmi és lelki kötéseit leküzdötte, vagyis valóban önmaga életét éli és nem a szüleiét, volt házastársáét stb.., akkor számíthat rá, hogy egy ugyanennyire tudatos, önálló egyéniséget vonz be a hétköznapjaiba társként, aki tudja, hogy ő mit szeretne az élettől, és nem a rokonai, családja, barátai befolyásolják és irányítják mindennapjait. (Mennyien vannak úgy, hogy sokszor csak azért nem mondanak nemet valakinek, mert félnek attól, hogy mit szól a másik. Ráadásul a másik tudat alatt teljesen tisztában van ezzel, és ki is használja ezt a helyzetet.. ezek az emberi „játszmák” témakör, de ezt most ne taglaljuk…) Tehát a vonzás törvényénél tartottam….

Történt egy szép februári napon, amikor épp olyan időszakomat éltem, amire a felismerések tömkelege, az elgondolkodtató élethelyzetek és az önmagam feladatainak megoldása volt a legjellemzőbb, hogy édesanyámhoz igyekeztem ebédelni, és eszembe jutott a 300 című film és Görögország. (A film Leonidaszról, a spártaiakról és a thermopylae-i csatáról szól.) Nagyon megihletett a film, a történet, így már jóideje szerettem volna eljutni Görögországba, azon belül is Thermopylae-be. Szerettem volna azon a földrészen állni, ahol Leonidasz harcolt egykor a perzsák ellen. Bár időben nagyon messze van a történet, de úgy gondoltam, hogy ha akár csak a hely kapcsán érintkezésbe juthatok a történelemmel, az számomra maga a csoda… Majd viccesen eszembe jutott az is, hogy vannak emberek, akik annyira hisznek benne, és épp ezért elegendő csak kigondolniuk valamit, elküldeni az „Univerzumba” és huss, inkább előbb, mint utóbb, meg is valósítják, amit elképzeltek (a „nagy” spirituális Mesterekről most ne beszéljünk, mert nekik ez nem jelent kihívást, szemben a velem hasonszőrű állampolgárokkal). Nem is kellett nekem több, ahogy jött a gondolat, azon nyomban magam is alkalmaztam a módszert, és már küldtem is fölfelé jó messzire az Univerzumba a kívánságot, miszerint: szeretnék eljutni Görögországba, Thermopylae-be, de lehetőleg nem úgy, hogy hagyományos módon bemegyek az utazási irodába, ott befizetem az útiköltséget,  mert az olyan “snassz”, hanem amolyan „különleges”, sorszerű módon…

Gondolhatjátok, hogy egy percig sem gondoltam komolyan az űrbe kiküldött kérést (na jó, legfeljebb 3 pillanat erejéig), viszont veszteni valóm sem volt, hiszen legrosszabb esetben nem utazom Görögországba… Ezt követően jót kuncogtam magamban saját magamon és inkább édesanyám főztjére koncentráltam… és most hirtelen ugorjunk úgy kb. két hónapot…

Ugyanazon év március 18., a születésem napja…

Teltek múltak a napok, nem történt semmi különös sehol, senkivel, így velem sem… A születésnapomon, 18-án otthon ültem, és éppen valamelyik női magazinnak készítettem egy cikket, amikor megcsörrent a mobilom. A hölgy bemutatkozott, egy utazási iroda munkatársa volt. Elmondta, hogy Görögországba szerveznek utazásokat, és látták a hastánciskolám hirdetését az egyik újságban. Felvetette: mi lenne, ha szerveznénk egy hastánc tábort Görögországba?

Szerencse, hogy a hölgy hosszasan taglalta a témát, és nem kellett megszólalnom, mert így volt időm magamhoz térni a sokkhatástól. Amikor pedig felelnem kellett, igyekeztem úgy válaszolni, mintha mi sem lenne természetesebb annál a ténynél, mint hogy alig két hónapja egy őrült kívánságot eresztettem útjára a fellegek közé, és most pedig bumeráng módjára szinte tálcán kínálja a sors a lehetőséget, Thermopylae lehetőségét…

Abban az évben nyáron az Akropoliszra is eljutottam, a görög istenek hegyére. Ez a fotó ott készült:

Vajon mit csináltam azon a napon jól, amikor kiküldtem a görögországi út gondolatát? Melyik az a pillanat, ami egybeesett az Univerzum és a magam kívánságával? Vajon ha egy nappal vagy egy perccel előbb kívánok, vagy utóbb, akkor is megvalósul? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak azóta is, a választ még nem tudom. Mert ha tudnám, akkor bizonyára képes lennék többször is megismételni az ilyen csodákat

Mindenesetre alig van olyan nap, amikor ne köszönném meg az Életnek a csodákat. Megköszönöm a kellemetlen megtapasztalásokat is, hiszen mindegyik ajándék, mindegyikből tanulni lehet.

A történetnek itt még nincs vége. Eljutottam ugyan Görögországba, akkor életemben először, de a thermopylae-i úttal problémák adódtak. Ráadásul olyanok, amiket úgy érzem, már végképp nem tudtam kivédeni és megvalósítani, univerzális segítőerők ide vagy oda… hogy mi történt, az a folytatásból hamarosan kiderül…

Szigeti Kata

“Tesztelődj” Te is velünk!

Note: There is a poll embedded within this post, please visit the site to participate in this post's poll.

Neked is van „csodás” történeted? Küldd el itt >>>

A beküldött történeteket – a kapcsolatfelvétel után – viszontláthatod a Csodák Szigetén! Sőt, ha a történetednek van elérhető blogja, azt is linkeljük… részletekért érdeklődj!

Hogyan élheted meg Te is a hétköznapi csodákat? Ingyenes magazin >>>